Monori Éva

Szeretem a madárhangú tavaszi hajnalokat, szeretek hóesésben sétálni, szeretek énekelni, zenélni, kirándulni, társasozni, barátokkal beszélgetni, együtt nevetni, egy jó filmet megnézni, fiatalok bolondozását hallgatni, vízparton üldögélni vagy a kandallóban táncoló lángokat csodálni....

Apró koromtól az anyaságra készültem. Gödöllőn élek, öt gyermekem van, akik közül a két legkisebb otthon született.

Azt szoktam mondani, hogy én a gyermekeim születésével kaptam a hivatásomat, - és ebben benne vannak a kórházi szüléseim is, meg az otthoni szüléseim is, - mindnek nagyon fontos szerepe és helye volt abban, hogy elvégeztem a Semmelweis Egyetem szülésznőképzését.

Persze a bábaságot nem az iskolában tanulja az ember, ott csak papírt szerez. Mindannyian úton vagyunk. Az azóta eltelt években sokat tanulhattam és tanulhatok most is előttem járó, kiváló bábatársaimtól, akikkel alkalmam volt együtt dolgozni.

Meggyőződésem, hogy ezzel a tudással, a saját, megerősítő otthonszülés-élményünkkel olyan kincset kaptunk, amire vigyáznunk kell, hogy együtt, egymást segítve, összefogva tovább tudjuk adni mindezt az utánunk következőknek.

Hálás vagyok mindazoknak az asszonyoknak a bizalmáért, akiknek a szülését kísérhetem. Megtiszteltetés számomra, hogy ezekben a kitüntetett pillanatokban a családok életének részesévé válhatok.

Hálás vagyok a családomnak, hogy ezen az úton járhatok, hogy akkor is szeretnek és elfogadnak, mikor fáradt, nyűgös és kialvatlan vagyok, amikor egy előre megbeszélt programot le kell mondanom, amikor fogalmam sincs, hány órára érek haza, amikor nem készül el az ünnepi ebéd... Az ő támogatásuk, biztatásuk és szeretetük nélkül nem menne.

Hálás vagyok Istennek, hogy anya lehetek. Hálás vagyok, hogy láthatom felnőni a gyermekeimet. Hálás vagyok, hogy öt unokám közül háromnak a születésénél anyaként, nagymamaként és bábaként is jelen lehettem. Bízom benne, hogy elegendő egészséget és erőt kapok továbbra is ehhez a hivatáshoz!